Tehát akkor építkezni fogunk, kitaláljuk, lerajzoltatjuk, s jöhetnek az emberek, aztán készen leszünk, benne élünk, lesz egy kis Tacsink, Csutka és szép lesz és jó!
Lelkesedés ezerrel, nem lesz itt gond...
Fél évvel később:
"jó csinálni kellene"
Mivel a családban több építész is van, nővéremék (gyermeke még a pocakban, aki most lesz hamarosan 10 hónapos) kijöttek felmérni. Elkeserítettek minket eléggé. Tetőcsere kellene, s jó sok helyen vakolat le, szellőztetővakolat fel, stb. Kicsit megállt a lendületünk jelentem. A holtponton pár hét emésztgetés és anyósjelöltem felajánlásának köszönhetően túljutottunk, a tetőn a szükséges cseréket, újrarakást, felújítást rövid időn belül megcsinálták.
Rajtam volt a sor, gépészterv beszerzése, engedélyek intézése. Közben a párom beszerezte az előszobába a tapétát, a csillárt, megvettünk jónéhány díszítő-hangulatelemet, valamint az előszobába az angol iparosok saját kezei által készült learakóasztalt. Ekkor még gépész tervezőnk sem volt.
Pár héttel később vettünk egy kandallót, közben lett építésztervünk.
Aztán vettünk fali hidegburkolatot, padlólapokat, megterveztük az IKEA konyhatervezőjével a konyhabútorunkat, kinéztem egy TV-t, elhatároztam, hogy lesz Playstation-ünk is, s nézegettünk hűtőt, stb-t. Kéthetente jártuk az IKEA-t, bosszankodtunk, hogy mi miért akkora, hogy pont ne férjen el, meg vettünk szappantartót, stb-t.
Aztán már nagyon kész volt minden fejben a berendezést illetően, tehát ideje lett volna kezdeni a munkával is valamit.
Lelkes voltam, s nekiálltam hétvégenként rombolni. Bevallom nem bántam. Ülőmunkát végzek, jólesett a hétvégi porban fetrengés, a sikerélmény, hogy volt fal - nincs fal.
Kiástam a csatornát, a bejövő vizet, közben a Kisasszony egyre kevesebb lelkesedéssel égette a nyílászárókról a festéket. (azóta elhatároztuk, hogy ezt nem fogjuk csinálni, lekenjük újra-szépre és öröm lesz)
Elkészültünk a rombolással, még a régi cserépkályha is kijött, elköltözött. Teltek a hetek-hónapok, de a sitthalom nem nőtt - nem csökkent, csend lett a házban.
