kisház épül

Régen jelentkeztem már, pedig a munka halad, ráadásul most elég lendületesen. Ám azért annyira nem, hogy a szülinapomat a házban tartsuk, ami azért egy nagyon halvány terv volt.

A helyzet:

• vakolás kész;
• falon javítások készen;
• glettelés egy része kész.

Tehát a kőművesek vannak még mindig bevetésen. Most a glettelésen dolgoznak, s félelmetesen közeledik 3 helyiség alapozása, ami izgi lesz. A munka ezen fázisa elég sok anyagot igényel, s ezzel egyidőben elkezdjük majd a már-már negyed kertet lefedő sitthalom elszállíttatását. A sóder konténerben jön, s ugyanebben a konténerben távozik majd a sitt. Tehát lesz egy durván talicskázós hétvégénk. Meghívót időben küldök majd! :-)

Szépen lassan kezdjük gyűjtögetni a burkolókat, s a mázolásra képes szakmunkásokat. A festést továbbra is magunk kiváltságának tartjuk, a gipszkartonos pedig megvan már.

Megyünk előre a rögös úton, s reméljük egyszer el is érjük a célt. Egyszerűen türelmetlenek lettünk, szeretnénk már, ha kész lenne ez a vakolgatós, glettelgetős, betonozgatós szakasz, ami egyszerűen nem érezteti, hogy haladnánk.

Közben itt a nyár, szerelembe estem a szörfözésbe, s már nagyon készen látnám a házat.

Ha haladunk, akkor tényleg ígérem, hogy lesznek képek is, de most még semmi látványos nincs, de lesz! Lennie kell!

Ami talán lényeges, s kiszivárogtatható: ma megvettem a tűzhelyünket, s megrendeltem a szagelszívónkat, ami a 28-dik héten érkezik.

A tűzhely - katt >>>

A szagelszívó - katt >>>

Folytatás, amint végeztek a gletteléssel...

Gyors számvetés.

Mi van még hátra:

1. belső vakolat teljes átnézése, ha valahol a nagy vésések közepedte fellazult, ott le kell verni;
2. burkolásra váró aljzatok előkészítése: laza területek felverése, majd betonozás
3. új nyílászárók behelyezése
4. vakolás
5. glettelés
6. burkolás
7. gipszkarton álmennyezet beépítése
8. beépített polc és kandalló alapozása, helyének kialakítása
9. bentmaradt nyílászárók felújítása
10. parketta felújítása
11. festés
12. szerelvényezés

Ez soknak tűnik, de a tervek szerint egy része gyorsan fog menni. A projekt csúszásáért mi leszünk a felelősek. Elhatároztuk, hogy bizonyos munkákat mi fogunk megcsinálni.

Évi édesapjának hagyatékában több rezgő és szalagcsiszoló is van, ezekkel tempósabban megy majd a nyílászárók előkészítése az újramázolásra. A parkettacsiszolásban és -lakkozásban Apának nagy tapasztalata van, ezt vele fogjuk csinálni. Évi utánanéz a környezetbarát olajozásos technikának, lehet, hogy nem lakkozni, hanem olajozni fogunk. És a festést is magunk szeretnénk csinálni. Erre van pár jelentkező segítségünk is. Most azt látjuk 1 hét szabadsággal jól fel tudnánk pörgetni az eseményeket. Ez tervbe is van véve, csak ügyesen kell gazdálkodnunk. Így is eléggé el vagyunk fáradva a munkától, s ha a teljes hétvégét munkával töltjük, akkor egyre romlik a hatékonyságunk. Meglátjuk, hogyan alakul majd a munka.

Tegnap megérkeztek a csaptelepek, a kádleeresztő és a zuhanyszett. Még nem láttam őket, remélem szépek.

Tegnap délután elcsendesedett a ház.

A villanyszerelők végeztek, egy nagyon izgalmas fázis van még hátra a munkájukból, amelyet most fedjen homály, remélhetőleg gyorsan megoldódik majd a helyzet.

A gépészeti munkák során is felmerült pár meglepetés, de megoldódott, legalábbis egy időre.

A gépész banda elég nagy létszámmal jelent meg, pörögtek a srácok, az események, így sikerült fél hét alatt annyit beletekernem az autóba, mint amennyit két hét alatt szoktam, de a lényeg, hogy rendben van a projekt, timing szerint haladunk.

A teljes fűtés- és vízrendszer ki lett cserélve a házban, valamint a bekötés is, s a gázrendszer csövei, valamint a turbós kazán miatt a kémény is egy elég profkós bélést kapott.

A gépész ajánlat csiszolásakor tettem egy laza vállalást, hogy én kiásom a bekötést a házhoz, ezzel spórolok kemény 7000 forintot, de ugye minden fillér számít. Esténként nekiálltam a két szorosan ültetett tuja között ásni. Amikor már hason fekve értem csak el a gödör legmélyebb pontját abbahagytam a 30x30-as feltáró céllal indított mélyítést. következő nap új stratégiát alkalmaztam. A gödröt kb. 1 méter szélesre, s 3 méter hosszúra tágítottam, hogy nagyobb lapáttal tudjak dolgozni, s elérjem a gödör alját is. Persze menet közben előkerült a fejsze is, majd a stecklámpa árnyékában feltűnt az elzáró csap a mélyben, így be is fejeztem a munkát, gondoltam, innen a szakiknak könnyű dolga lesz.

A munka vezetője kicsit meglepődött, hogy ő kiásás alatt valamivel komolyabb előkészítést ért, de akkor még talán ő is reménykedett. Ez volt reggel nyolckor. 10-kor hívott, hogy sejtem e, hol van a bekötés. Délben csörgött a telefonom, hogy új hírei vannak:

1. az egyik tuját ki kellett venniük, mert alatta megy a csatorna (kb. 3-4 méret magas a növény)
2. a környező fák gyökerei összegabalyodtak, s összetörték az ethernit csövet, tehát hosszabb szakaszt kell cserélni

Ebből fakadóan az estét növény ültetéssel töltöttem, ami rendkívül felszabadító volt, s talán siker is lehet belőle, mármint, ha túléli az örökzöld a hirtelen és brutális helyváltoztatást. Mindenesetre még nem dőlt ki.

Ezen kívül minden rendben haladt. Megvan a gépészet is! Fájó szívvel átadtam a munka ellenértékét, ami erősen közelít az autóm árához, s csak korlátozottan tudtam örülni a munka elvégeztének. Ez látványos, de nem szívderítő. Innen már tényleg épülnie kellene a háznak, nem tovább bombázódnia.

A mostani szombatunk kicsit csendesebben telt. Nem volt nagy légkalapácsolás, zajongás, csak olykor-olykor szakította meg a wekerlei csendet a nagyflex zajongása.

Szépen, ütemesen felhúzásra került a fürdőszobánk új fala, amely alapja mostanra elérte szilárdságának kellő fokát.

A srácok még kialakították a fürdőszobai világítók helyét, s pár apró műveletet végeztek el. Ezen a héten nem is jönnek. Egy hetet kihagynak, mert utána lesz már mit csináljanak bőven.

A timing kicsit megváltozott, mert a villanyszerelő a megbeszéltek szerint szerdán kezd, de hogy ne zavarják egymást a gépésszel, ezért ők csak hétfőn jönnek majd. Jobb is ez így, nem lesz egyszerre annyi idegen a telken.

A hétvégén rengeteget spóroltunk.

1. Megvettük az összes még szükséges burkolóanyagot. Azaz mindent, ami a falakra kerül. A neten való keresgélés-kutatás során tévedtem kedvenc fürdőszobaszalonunk, a Caracalla honlapjára, ahol a konyhai fali burkolatot is vettük, lassan egy éve. A német Jasba kifuttatja Provance családját, ezért szuperakciós áron kaphatóak a termékeik. Szerencsénk volt, voltak jó színek, s az eladó eléggé bele tudta élni magát a tervezésbe, így elég szép vizuál született. Reméljük, az életben is jól fog kinézni.

2. Vasárnap elugrottunk az IKEÁ-ba, hogy az álom mosogatóhoz a szükséges csap méretét megtudjuk. Évi lelke felvídult, mert pont jó lesz hozzá a szintén a Caracallá-ban akciósan kínált "retro", inkább vidéki csaptelep, amelyet ma (hétfőn) meg is vásároltam a listaár közel feléért.

3. Vasárnapi svédországi kirándulásunkat követően útba ejtettük még a Bauhaus-t, ahol korábban kinéztük a mosdótálunkat. Ez egy gyönyörű szép, letisztult félgömb. Régebb óta nézegettük, kiszemeltük, beterveztük. Egy dologgal nem számoltunk, hogy ehhez magasított mosdócsaptelep kell. Ez nem is lenne gond, mert vannak nagyon szép, design-os formák, de eszeveszett drágák. Az általam preferált Hansgrohe márkából közel kétszer annyiba kerül a legolcsóbb magasított, mint egy középáras normál. Így kicsit körbenéztünk, mi a kínálat, hátha találunk olyan mosdót, ami tetszik, s az alacsonyabb csaptelepek is jók hozzá. Nem szaporítom a szót, találtunk is. Így egy nagyon szép, szintén hangulatos, szögletes, apró fehér mosdótálat vettünk, elég jó áron.

Tehát a hétvégén épült a ház, várja a többi munkást, s elköltöttünk egy csomó pénzt, de közben még többet spóroltunk. Egész fájdalommentesen távozott az izzadságos munkával megkeresett magyar forint a zsebünkből.

Levezetésképp vasárnap este elkezdtem kiásni a kertben a víz és a csatorna becsatlakozóját, hogy ezzel hét, azaz 7 000 forintot spóroljak. Két tuja között a porban fekve kőműveskanállal lapátoltam a földet, s azt már tudom, hogy 80 cm-nél mélyebben, s csak sejtem, hogy durván 120-150cm mélyen van az áhított célpont, így az estéimet tudom még némi testmozgással tölteni, úgysem megyünk ezen a héten evezni.

És megvan már az első nagy esemény tárgya. A kedves kommentelők, s ismerősök fognak nekünk segíteni talicskázni. Már lebeszéltük a lenyitható 8 m3-es konténer érkezését. Sóderrel tele érkezik, s sittel csurig rakva távozik majd. Tehát mindenki készüljön! Lapátot, talicskát, s munkát biztosítunk, a kaját még intézem, talán az is összejön majd. Gyúrás ingyen...

Őszintén bevallom, a tegnap estét megint az Excel előtt töltöttem, s túlságosan zakatolt az agyam ahhoz, hogy aludni tudjak. Mindennek az oka, hogy ma délben találkoztam újra az egyik gépésszel, ráadásul azzal, aki a preferáltunk volt (okok: szimpi, ismerős ajánlotta, s minket is neki, mindent intéz, papírozva, teljes ügyintézéssel, s olcsóbb is).

Nem apró volt a kihívás, alkudni úgy az árból és a műszaki színvonalból, hogy azért megmaradjon a jó viszony.

Megkönnyebbültem, sikerült! Persze az öröm nem 100%, még szokni kell. Végül a lélektani határunk felett 50 000 Ft-tal, de több munkát belefoglalva megállapodtunk. Megállapodtunk, mert a pénzügyminiszterem is áldását adta.

Ez a brigád jövő hét csütörtökön kezd. Tehát alakul a dolog rendesen.

Szombaton jönnek a kőművesek, beteszik a falat és haladnak a továbbiakkal, szerdán kezdenek a villanyszerelők, csütörtökön a gépészek, így elvileg 25-én jöhetnének vissza a kőművesek vakolni, majd a burkoló burkolni, a festő glettelni. A gipszkartonos szinte bármikor jöhet... :-)

Érdekes egyébként ez a válság + a hazai nagyon megalapozott pénzügyi döntések eredményeként kialakult helyzet. Eddig állt a teljes építőipar. Majd május elején már érezhetően megindult, most jön az áfa emelés, így aki bármit is akar venni, az most akarja. Így gyorsan elfogynak például a kedvezményes áru kazánok.

A lényeg, pörög tovább a projekt, haladunk! :-)

Az első munkás nap után kipihentük a fáradalmainkat. Végiggondoltuk, hogy nem sok mindent csináltunk, de végigálltunk egy napot, megmozgattunk pár mázsát, s ez kicsit megviselte punnyadt testünket.

A hétfő már izgalmasabb volt. Két feladat volt erre a napra:

1. villanyszerelővel leegyeztetni a konkrét munkát
2. gépésszel megbeszélni egy újabb találkozót

Villanyszerelő:

hívtam, hogy a jövő héten jöhetnek is dolgozni. Pont jó volt nekik szerdától az időpont, így akkor jönnek. A szükséges anyagok egy részét Emilnek köszönhetően igen kedvező feltételekkel kapjuk, ennek pontos igényét délután el is küldte, valamint a további szükséges anyagok listáját részletesen paraméterekkel, hogy ha akarjuk szerezzük be mi, ha nem, akkor ő az adott áron tudja hozni. Tehát ez a dolog sínen van.

Gépész:

az ajánlatának végöszege sokkoló volt, s bár az azóta eltelt idő kijózanított minket, próbálunk kicsit fogni a dolgon, így végiggondoltuk, s engedünk a műszaki színvonalból valamennyit. Cserébe, mi is azt várjuk, hogy csökkenjen a díj valamennyire. Telefonba kaptam már 5% kedvezményt, de még így is sok az ár, a büdzsénk nem tudja elviselni. Azt akarom, hogy lássa emberünk, jól elő van készítve a munka, nem kell sokat szarakodni, valamint prezentálni szeretném, hogy mi is azt akarjuk, hogy együtt valami jót csináljunk, amibe beletesszük azt, amit tudunk (több előkészítés, ásás, feltárás, stb), de cserébe várunk valamit. Vele ehét szerdán van a találkozónk, kíváncsi vagyok mit tudunk kihozni a dologból.

Tudjuk jól, van másik ember, van is másik ajánlatunk, de már elegem van a folyamatos ajánlatkérésekből, ugyanolyan végeredmény kézhezvételétől a kalkulációban, s nem szeretném több csapat kezébe adni a munkát. Erre lenne lehetőség, de az megint csak egy kavarás.

Meglátjuk, mit hozunk ki, aztán döntünk.

Volt a délelőtt folyamán pár érdekes beszélgetésem a hétvégi munkáról. Gábor intézi az emberek díjazását, s úgy indultunk, hogy annyit fizetünk, amennyit akarunk. Ez egy szép pálya, mert ki az aki akar bárkinek is fizetni. Utánajártunk, hogy mennyi kb. a kőművesek napidíja a gyakorlatban (elméletben ilyen nincsen, ott projekt alapon mennek a dolgok, s a normadíjak nagyon brutálisak). Megegyeztük az utiköltséget, az eszköz bérleti díjat megtéritjük, s a munkadíj legyen X/nap/fő. Na, ekkor borult a bili. Gábor a munkások motíválását és érdekképviseletét vállalta fel, én pedig az értetlent, így futottunk pár kört, s abban maradtunk, hogy Ő leegyeztetni a munkásokkal mennyit kérnek, s ezt megosztja velünk. Kíváncsi leszek mi lesz, ilyen kis játékok könnyen boríthatnak büdzsét. Ezt meg kell szokni...

Szerdán egyezkedés a gépésszel, kíváncsian várom! :-)

Túl vagyunk az első terepnapon, azaz az első olyan alkalmon, amikor a munkások nem csak rajzolnak, s kalkulálnak, hanem dolgoznak is.

Tobi és Bendi bácsi már reggel 7-kor az ablakunk alatt parkoltak (a sarokra értek f7-re, de mivel f8-ra voltunk megbeszélve, ezért csak7-kor gurultak elénk). Aztán időre, f8-ra megérkezett Gáborunk is, hogy elmesélje nekik a munkát, valamint ő hozta a puhítót (bazinagy légkalapács) és a nagyflex-et (valóban nagy).

A srácok nem vicceltek. Egy nagy alatt ketten elég komoly haladást realizáltak. Így feltörtek 8-9 nm vastag beton alapzatot, csináltak aljzatot az új válaszfalunknak, betömték a cserépkályha eltávolítása eredményeként keletkezett lyukat a falból, betettek 2x2 áthidalót, s kivágták a konyhai ablakunk helyét. Így már tudjuk, hogy jó döntés volt a +1 ablak, még h9-kor este is világos volt a helyiség.

A délelőtti időszak leginkább anyagért rohangálással telt. Pénteken este az OBI-ban nem volt 15-ös, se 20-as Ytong sem, így ezek beszerzése átütemezésre szorult. Van a környékünkön egy tüzép, ahol eddig minden kérésemet teljesítették valahogyan... Igen, azért nem volt minden rendben. Négy fordulót csináltam egy délelőtt előtt, a végén már szinte ismertek.

• Első fordulóban eljött 8 db 20-as és 15 db 15-ös Ytong, ami egy még négy méter rövid se autótól szép teljesítmény.
• Aztán kiderült, kell az alapba sóder. M24-es sódert vettem, de homokot hoztam. A zsákos sóder esetében nagy titok, hogy bele kell nyúlni, mert a külseje semmit nem árul el. Így sem volt gond a munkánál, de azért nem jól esett.
• Utána elhoztam a falazóhabarcsot és az áthidalókat.
• Végül kiderült a kötések miatt nem elég az Ytong, s mentem még 3 darabért.

A fiuk szépen hajtottak, volt fejlődés. Kicsit beszálltam én is adogattam, ami kell, valamint rendet raktam mindig körölöttük, azért ez is segít valamennyit.

Az alap száradása miatt nem tudták a többi munka miatt elengedhetetlen falat felhúzni, így a héten még jönnek egyszer, aztán egy kis ideig nem találkozom velük, mert mások veszik át a terepet. Levonulásukat követően rendet tettem, elmostam az eszközöket, s odahordtam minden szükséges anyagot a falépítéshez a munka színhelyétől kb. karnyújtásnyira.

Összességében ennek a napnak is megvannak a maga tanulságai:

1. ha áldozol időt a kocsid takarítására, akkor sok pénzt spórolhatsz
2. egy régi háznál szinte várd a meglepetéseket (pl.: nincs alapja egy válaszfalnak)
3. jó munkások, jó gépekkel jól haladnak
4. a tüzépen légy szkeptikus. Nem biztos, hogy direkt kaptam más anyagot, de ha belenyúltam volna, akkor kiderül a különbség

mint a post-ok időpontjából látszik, az eddigiek egy óra alatt születtek. Azok ölelik fel az elmúlt 1,5 évet, s az izgalmasabb elmúlt két hetet. A valós előkészítés után 2 héttel, holnap megjelennek reggel fél nyolckor a kőművesek, akik terveik szerint egy nap alatt feltörnek 2 helyiségnyi alapzatot, s betesznek egy falat, amit én korábban kivettem (nem volt bekötve a megvésett 6-os fal (élére rakott téglák), valamint betömik a kályha kivétele okozta tátongó űrt a nappali és a háló között. Jó idő lesz, gyorsan fog kötni az anyag, így a nyílászáró cseréket is előkészítik.

Hogy ne az ő idejüket raboljuk, ma megveszem a hétvégi munkához az anyagokat. Kisautómmal lesz jópár forduló, de még így is jobb, mintha fuvarost kellene fogadnunk.

Tehát kezdődik a munka, amiben én is részt akarok venni. Mert ez kell, hogy jó nagy túlzással azt tudjuk mondani, hogy igen, ezt én építettem. Nem egyedül, de én. Képes vagyok ilyenre (ez lehet, a munkám miatt van, lényegében nem termelek semmi kézzelfoghatót).

A nagy rohanásban sok mindenen átsiklottam:

• Ákostól kaptam 6 zsák cementet, mert Nekik maradt
• megvettük a fürdőszobába az padlólapokat, s néztünk fali csempét is, de 11-22 000 Ft-ot nem tudunk adni négyzetméteréért, így ezt még kutatnunk kell
• van talicskánk! Évi nem örült neki, mikor megvettük, már barátkozik vele. Mi már haverok vagyunk, sokat segített, az anyagok behordásánál, de még a munka nagyja neki hátra van! Terveink szerint, ha jól szolgál, kipihenheti majd a fáradalmakat.
• Van pár új nyílászárónk is, amik kellettek

És a továbbiak?!?!?!

Holnap indul a munka, ha készen lesznek egy nap alatt az előkészítéssel, akkor jöhet a villanyos. Hétfőn beszélnem kell a gépészekkel, mert jöhetnek ők is. Közben, ha a villany kész, jön a gipszkartonos, ami egy nap, aztán már csak vakolni kell, glettelni, burkolni és festeni... Meg, ami még közbejön.

Tehát mostantól valós időben jelentem a fejleményeket!

A nagy kezdeti pörgésre azért volt szükség, hogy lendületet kapjon az ügy, valamint kiderüljön, milyen előkészítő munkákat kell elvégezni, hogy jöhessenek a mesterek.

Megtudtuk:

• új falak felhúzása
• a beton alapzat feltörése a fürdőben és a kamrában

Ezek tudatában brief-eltük a kőmíveseket, akik jönnek is.

Ajánlatok:

1. gépésztervezés + gázengedély - szóban megkaptuk az ajánlatot, s kezünkbe is vehettük már az engedélyünket
2. villany - nagyon korrekt ajánlatot kaptunk. A szerelvényezést nem kérjük, azt apával folyamatosan megcsináljuk majd, amint lesznek szerelvényeink a festés után...
3. riasztó - jó ismerős csinálja majd, nagyon korrekt ajánlat. Kivettünk pár tételt (nem a Szent Koronát fogjuk őrizni), s megvagyunk.
4. gépészet. Ez külön sztori.

Namost, a két gépész elküldte az ajánlataikat. Ha csak a végét nézzük, félmillió különbség. Az nem kevés. Alaposabb átnézés, az egyik hiányos, vannak átfedések, még a márkák is megfelelnek, de vannak nagy eltérések. Ez nem lesz egyszerű, irány a jó öreg Excel.

Éjjel 1-ig csináltam a párosítgatást, mire kijött az eredmény. A drágábbnak hitt emberünk olcsóbb, de ha egy ideális mix-et nézek, akkor javítható még az ár. Így is persze a lélektani fölött. Alku lesz, mert kell!

Döbbenetes volt a különbség. Tényleg, egy ilyen részletes összehasonlításra nem szabad sajnálni az időt. Tisztább lesz a kép, minden pontosan egymás mellett látszik. Még emésztjük, rágódunk, aztán beszélgetések kellenek.

Nem könnyű.

Őket egy post-ba írom. Ez lesz talán a legnehezebb feladat. Nem a munka bonyolultsága miatt, hanem az ár miatt. Mindig a gépészet a legdrágább, ez alapelv, s később igazolta is magát.

A lényeg: ők is jól tudják, hogy mit kell csináljanak. Az érdekli őket, Te mit szeretnél. Pl.: olyan olcsó megoldás van padlófűtésre, hogy eszembe se jutott volna. Lehet, hogy hülye vagyok, de a visszatérő langyos víz "megtekerése" a padlozatban, nekem nem volt egyértelmű. Nem lesz nagy durranás, de kicsit langyos lesz, ami növeli a hőérzetet, és ez jó.

Egyébként ez mindkettőnél felmerült ötletnek, meg is fogjuk csinálni.

A gépészetre is egy csomó szabályozás vonatkozik, amit be kell tartani, ezeket ők jól tudják, az átlag emberek meg reménykednek, hogy nem nekik kell kitalálni. Pl.: még jó, hogy nem vettem meg jó áron egy kombi cirkót, mert azt nem használhattam volna, tehát buktam volna rajta, még akkor is, ha találok olyan jóhiszeműt, aki megveszi. Vagy szerencse, hogy nem béleltettem kéményt... Nekünk ezek valós tervek voltak. Az építőipar árai mennek fel mindig (mint minden más), így "amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra" elv szerint igyekeztünk előre gondolkodni.

A lényeg röviden: új engedélyen már csak turbós cirkó szerepelhet, ehhez külön kell saját kémény, ami még olcsóbb is, mint a hagyományos béleltetés. A kondenzációs cirkó az ára, s a kis alapterület miatt kiesett. A pletykákkal ellentétben, 65-70 m2-en soha nem fogja behozni az árát (ha azt a 200-300 ezer forintot inkább fialtatjuk).

Lényeg: megnézték, ők sokat rajzoltak, számoltak, s elváltunk.

Hát ez egy villámlátogatás volt. Csabi a VW fan minimalista szaki.

Bejött, körülnézett, rögtön árat mondott, aztán köszönés.

A kapuban még dumáltunk 2 percet az autójáról, amit a Holland határ mellől hozott, aztán lépett is. Minek raboljuk egymás idejét. Szóljak, ha jöjjön, s 1 nap alatt kész lesz, ennyi. Profi ember, az lejött. Az Ő ideje pénz. Miért haverkodjon, ha máshol dolgozhat is. Remek hozzáállás, bár kicsit furi volt a többiekhez képest, akik azért felmérték kutyák nevét, viselkedését.

Szintén szimpatikus ember, egyszerű, halk, tisztességesnek tűnő. (ezek az első gondolataim, nem tehetek róla, talán ezek fontosak egy ilyen esetben)

Nála esett le, hogy nem a részleteken kell pörögni -azt tudják ők-, hanem az igényeken. Bejárás után a mesterhármas kérdés:

1. a házimozi rendszer milyen lesz? - nem lesz - ez most nagyon bevett dolog, azaz, hogy beépítik a rendszer kábelezését. Praktikus dolog, de nem lesz.
2. klíma lesz e? - nem lesz
3. riasztó lesz e? - lesz - akkor esett le, hogy persze, ne kelljen kétszer fúrni faragni, csöveztessük be egy lendülettel - Tamást hívni, a riasztóst.

Megbeszéltük a részleteket, kapott katalógust, amiből egyik rokonunknak köszönhetően szabadon válogathat anyagokat a munkához, s elment.

Jöhet a következő!

Apa haverjának az ismerőse, Laci bá volt az egyik első a mesterek közül, aki kijött. Gyorsan felmért, rajzolt (ja, kimaradt konklúzió: legyen alaprajzod jó sok!!!), kérdezett, válaszolt (na jó, néha én is). Megbeszéltük, árajánlat, oké, időpont: egy-két hét és itt a gázengedély.

Ez egy érdekes találkozás volt. Inkább emberi, mint szakmai élmény. Ajánlott is kivitelezésre egy team-et, jelen pillanatban még nem tudom ők mennyit fognak nálunk dolgozni.

Lelkesítő volt az egész. Könnyedén ment, gyorsan, a korábban kapott ár töredékéért meglesz az áhított dokumentum.

Jó.

Nem fogok minden felmérésre kiszállt brigádról írni, csak párat említek, akik már látjuk, fennmaradtak a rostán.

Fontos konklúziók:

1. Legyen egy építésvezetőd! Alap, így adhatod meg a legnagyobb esélyt arra, hogy a munka után is lesz kedved építkezni.
2. Az igényeidet gondold végig, ne a részleteket! A szakik reflexből tudják a részleteket, őket az igényeid érdeklik, amiről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni, mikor a részleteken pörgünk.
3. Legyél őszinte, ne játszd meg magad, ne szégyelld, hogy nagyon lepukkant a kéró! Láttak sokkal rosszabbat is.
4. Szokj rá a koránkelésre!
5. Légy rugalmas!

Akkor jöjjenek a mesterek!

A nagy lendület alábbhagyott, s jött a tavasz, az építkezés ideje, amikor már nem lehet az időjárásra fogni, hogy nem halad semmi a házon. Valaminek történnie kellett. És történt is!

Régi jó ismerős (a végén még barát lesz) Gábor, aki az építészkar elvégzése után nem tervezőnek, hanem kivitelezőnek állt. Jópár éve nem hallottam róla, így iwiw-re fel, s kapcsolatfelvétel. A ház érdekli, kijön, felmér, mindent tud intézni.

Kijött. Kiderült, már nem kétkezi, hanem építésvezető elég nagy beruházásokon, sok jó VIDÉKI tisztaszemű munkást ismer, koordinál, nem lesz gond, kezdéstől számított másfél hónapon belül készen vannak... Mi addig míg Ő szervez, szerezzünk gépész tervet, gázengedélyt.

Egy álmatlan éjszaka: "ezek mindjárt jönnek, s mi nem is tudunk semmit".

Reggeltől a tettek mezejére kellett lépni.

Már volt egy szép kerek összegről szóló ajánlatunk a tervezésre, engedélyeztetésre, de azt nem esett volna jól kifizetni. Tehát kutatás. Apa egyik barátja gépész. Telefon, ő megtervezi. Aztán két hét múlva újabb telefon, nincs kedve tervezni, de ajánl valakit. Jó. Újabb kapcsolatfelvétel időpont egyeztetés.

Közben Gáborunk beszervezte az összes brigádot felmérésre. Egy héten keresztül minden reggel 2 embert fogadtam, akik felmértek. Pörgés volt minden téren. Reggel a brigádokkal egyeztetni, este irány valamelyik barkácsáruház, mert kiderült, sok minden ki van találva, de a legtöbb nincs...

Tehát akkor építkezni fogunk, kitaláljuk, lerajzoltatjuk, s jöhetnek az emberek, aztán készen leszünk, benne élünk, lesz egy kis Tacsink, Csutka és szép lesz és jó!

Lelkesedés ezerrel, nem lesz itt gond...

Fél évvel később:

"jó csinálni kellene"

Mivel a családban több építész is van, nővéremék (gyermeke még a pocakban, aki most lesz hamarosan 10 hónapos) kijöttek felmérni. Elkeserítettek minket eléggé. Tetőcsere kellene, s jó sok helyen vakolat le, szellőztetővakolat fel, stb. Kicsit megállt a lendületünk jelentem. A holtponton pár hét emésztgetés és anyósjelöltem felajánlásának köszönhetően túljutottunk, a tetőn a szükséges cseréket, újrarakást, felújítást rövid időn belül megcsinálták.

Rajtam volt a sor, gépészterv beszerzése, engedélyek intézése. Közben a párom beszerezte az előszobába a tapétát, a csillárt, megvettünk jónéhány díszítő-hangulatelemet, valamint az előszobába az angol iparosok saját kezei által készült learakóasztalt. Ekkor még gépész tervezőnk sem volt.

Pár héttel később vettünk egy kandallót, közben lett építésztervünk.

Aztán vettünk fali hidegburkolatot, padlólapokat, megterveztük az IKEA konyhatervezőjével a konyhabútorunkat, kinéztem egy TV-t, elhatároztam, hogy lesz Playstation-ünk is, s nézegettünk hűtőt, stb-t. Kéthetente jártuk az IKEA-t, bosszankodtunk, hogy mi miért akkora, hogy pont ne férjen el, meg vettünk szappantartót, stb-t.

Aztán már nagyon kész volt minden fejben a berendezést illetően, tehát ideje lett volna kezdeni a munkával is valamit.

Lelkes voltam, s nekiálltam hétvégenként rombolni. Bevallom nem bántam. Ülőmunkát végzek, jólesett a hétvégi porban fetrengés, a sikerélmény, hogy volt fal - nincs fal.

Kiástam a csatornát, a bejövő vizet, közben a Kisasszony egyre kevesebb lelkesedéssel égette a nyílászárókról a festéket. (azóta elhatároztuk, hogy ezt nem fogjuk csinálni, lekenjük újra-szépre és öröm lesz)

Elkészültünk a rombolással, még a régi cserépkályha is kijött, elköltözött. Teltek a hetek-hónapok, de a sitthalom nem nőtt - nem csökkent, csend lett a házban.

Na, ez kb. a 4. blog, amit elkezdek írni, tehát akár profibb is lehetnék, de nem. Az előbbi 3 közül 2 1-1 post-ot élt meg webgrafika témakörben, aztán volt egy, ami munka volt, s íme ez a közhasznú, bátorító, összegző egy kisház épüléséről, s az építésének remélhetőleg izgalommentes alakulásáról.

A kezdetek: barátnőmmel egy városban lakunk, de laza 20 kilóméter távolságban, így elég hamar felmerült az igény, hogy közös fészek kellene. Családban üres kéró nem akadt, albérlettel szember elvi averziónk van, tehát maradt a közös ház (HÁZ mindenképp, lakás nem, igényesek vagyunk, vagymi :-)) "szerzése". Anyagi korlátok miatt teljesen előről kezdés kizárt, marad a felújítás.

Innentől kezdve már kézenfekvő volt a helyzet: Ilonka néni 10 éve eltartási szerződés útján megörökölt, majd lomtárnak használt kb. 65-70 m2-es házának teljes felújítása.

Munkák:

• gépészet teljes cseréje;
• burkolatok teljes cseréje;
• villanyhálózat teljes cseréje;
• belső vakolatok leverése (részben);
• festés - mázolás - élhetővé tétel

És, hogy kihívás is legyen benne, limitált költségkerettel. Megnézzük mire megyünk egy házilag épített sportautó árának 2/3-ából (házilag épített sportautó története: http://mnrvortxhungary.blogspot.com/ Gergő nagyon profi kommunikátor, én nyomába sem érhetek, de remélem lesznek olyan érdekes/hasznos dolgok, amiket talán Ti is tudtok hasznosítani).